Kedves olvasóm,

2005 óta foglalkozom autókkal, és alkatrészekkel. Ebben az évben szereztem jogosítványt, és örököltem édesanyám kinőtt 106-os dízel Peugeot-ját.. Csodás éveket töltöttem vele (nem), viszont, hogy ledolgozzam a "vételárat", a családi vállalkozásban kellett nyári munkát vállalnom. Japán autókra specializálódott alkatrészüzlet voltunk, a város legkiválóbb szakembereivel dolgoztam együtt - bár ez eleinte kicsit sem nyűgözött le, rühelltem mindent, ami az autókkal volt kapcsolatos.

Érettségi után, az egyetem mellett több munkát tudtam vállalni, és besegíteni komolyabb feladatokban is -immáron fizetést is kaptam-, és, mint sejthetitek, egyre jobban foglalkoztatott, mitől megy az autó, és miért van szükség az alkatrészekre, amiből élünk. 
A vállalkozás bővült, én pedig úgy döntöttem, ez fontosabb, mint az egyetem, így teljes erővel a boltra koncentráltam: beiratkoztam autóelektronikai műszerész képzésre, és beálltam a boltba alkatrészt értékesíteni, a Pözsót pedig egy Honda kupéra cseréltem (a csodálatos 1.6 SOHC VTEC motor... minden hülyegyerek álma).

2008-ban egy tragédia folytán a boltot bezárni kényszerültünk. Ezt az évet tekintem szakmámban választóvonalnak: ekkor döntöttem el, hogy segítek az embereken, azzal, amihez értek.. Nem szeretnék nagy szavakkal élni, orvos pedig nem vagyok, de az alkatrészeket, és az autókat -talán- jobban ismerem az átlagnál, és közhely, de a mai világban az emberek életének szinte elengedhetetlen része lett az autó - viszont az ezzel járó kellemetlenségekkel, buktatókkal sokszor nincsenek tisztában. 
Ezzel a körülbelül 12 év tapasztalattal szeretném olvasóimat segíteni, szórakoztatni, tippeket, tanácsokat adni, néha kicsit elmélázni a saját történeteimmel, vagy a saját autómmal megélt sztorikat mesélni.